2017. május 1., hétfő

Egyszer mindennek vége...

Sziasztok, manókáim! 

Egy kis magyarázattal szeretnék szolgálni a cím melletti „[Befejezett]” szóval kapcsolatban.

Mint az előző bejegyzésben is említettem, nem nagyon kaptam kommenteket, és emiatt eléggé megcsappant a lelkesedésem is azzal kapcsolatban, hogy ide is írjak, és feltegyem a történeteket. Nem éreztem úgy, hogy bárki is szeretné, és várná őket.

Úgy döntöttem, hogy bezárom ezt a blogot bizonytalan időre, és teljes mértékben Wattpadon fogok csak aktív lenni. Sajnálom, de ez most így történt.

Köszönöm szépen, hogy 1,5 évig velem tartottatok! Hálás vagyok nektek, mert ezen a blogon kezdődött minden.

Nem is nagyon akarok tovább dumálni, inkább csak még egyszer köszönök mindent! <3 Szeretlek titeket.

Puszi, és ölelés: Virág.



2017. április 29., szombat

#MIIV - Kampány a kommentekért



#miisittvagyunk

Sziasztok, manókáim! 

Én személy szerint nem igazán szoktam részt venni ilyen kampányokban, de ez most kivételes, mert nagyon is tetszik. Mostanában (vagyis inkább már néhány hónapja) erősen agyalok azon, hogy bezárom az összes Bloggeres blogomat, mert azzal az egy rendszeres kommentelőmmel, aki van, minden nap beszélünk, és privátban is ki tudom kérni a véleményét, valamint rajta kívül nem nagyon szoktam kommentet kapni.

A blogger világban úgy átlagban is azt veszem észre, hogyegyre kevesebb a komment. Ez azért nem jó, mert mi bloggerek innen tudjuk csak, hogy mit gondoltok az adott fejezetről/bejegyzésről.
Ennek a kampánynak pedig pontosan ez a lényege, hogy népszerűsítsük a kommentelést.
Az ötlet és a kampány kitalálója Sky Jensen. Ezt a kis ismertetőt Ő írta.

"Szeretsz blogot olvasni, igaz? Ki ne szeretne, hisz ingyen van és akad köztük hihetetlenül jó, szépen megírt, választékos. Nem tudhatom, a te olvasási szokásaid milyenek. Kedveled azt, ha hétről hétre kapsz egy újabb kis morzsát, vagy jobb szereted megvárni, hogy egy történet véget érjen, és egyben elolvashasd, de ez mondhatjuk, hogy nem is fontos momentuma a mondandómnak.
Gondolom azért olvasod a kedvenc történeteidet, mert megszeretted egy részét vagy egészét. Megfogott valami benne. Talán a hangulata, az egyik szereplője, vagy akár az egészet ahogy van imádod, de te azon olvasók táborát gyarapítod, akik elolvassák a friss részt, majd bezárják az ablakot. Nem hagysz nyomot, nem írsz kommentárt, nem lájkolsz, csak jössz és mész. Most játszunk el a gondolattal, hogy egy nap visszanézel az kedvenc oldaladra de nem látsz új részt. Pár nap múlva megint, de még mindig semmi. Eltelik egy hét, majd kettő, de az oldal érintetlen, csupán a legutolsó bejegyzés alatt kezdenek el gyűlni a kommentárok úgy, hogy azelőtt ez egyik alatt sem volt szokás. A kíváncsiságod hajt, ezért megnézed a kommenteket, ahol szomorúan tapasztalod, hogy arról írnak a társaid, hogy a blogot nem írják tovább, mert az írója azt hitte, hogy egy olvasója sincs, az elején nagy kedvel és lelkesedéssel írt, mára viszont úgy vélte, hogy a történet folytatását megtartja magának, nem tölt többet hosszú órákat azzal, hogy többször átnézze a helyesírást, a párbeszédeket, nem tölt több időt egy olyan oldal csinosításával, amire senki rá sem bagózik, hiába tölti ő minden szabad percét azzal, hogy a blogja minden formában szép és igényes legyen. Úgy vélte, hogy a gondolatait megtartja magának, hisz minek is tenné fel, ha az nem érdekel senkit, pedig te ott voltál, csak ezt ő nem tudta.
Tegyél azért, hogy ilyen ne fordulhasson elő. Hagyj magad után nyomot. Nem muszáj regényt írnod, elég, ha jelzed a jelenléted kommentben egy "#miisittvagyunk " jeligével. Persze, ha hosszabb véleményt írnál, ezt a jelige után nyugodtan megteheted. A MIIV, ( Mi is itt vagyunk) nem kötelez semmire. Nem kérem, hogy oszd meg ezt a bejegyzést, nem kötelezlek, hogy tegyél ki egy plecsnit a blogodra. Semmi sem kötelező, de tudd, hogy az, hogy te le írsz pár betűt néhány másodperc alatt, neked semmi, de a kedvenc íród tudni fogja, hogy ott vagy, nagyobb kedvel és talán hamarabb hozza majd a részt. Tegyünk azért, hogy a tehetségek köztünk maradjanak és ne adják fel!"

Más bloggertársaimmal ellentétben, én soha sem szerettem odaírni a bejegyzés elejére/végére, hogy kommenteljetek, mert ha nem, akkor akármi lesz. Nem szeretek könyörögni a kommentekért, mert utána mindig rossz érzésem van. Én úgy vagyok a dologgal, hogy ha valakinek tetszik az adott bejegyzés, akkor méltatja annyira az íróját, hogy egy pár szavas kommentben elmondja neki.

Sokáig nem érdekeltek a kommentek. Mármint nem zavart, ha nem kaptam. De mostanában próbálok jobb, és jobb történeteket kreálni nektek, és mindig reménykedve várom a kommenteket, mert abban a hitben élek, hogy tetszik nektek. De aztán sajnos jön a koppanás, és a kedv csökkenése. Tudom, hogy mostanában alig volt történet, de ez is ennek tudható be. Én írok, és írnék, de így nagyon nehéz. Egy bloggernek/írónak szüksége van véleményekre, s kommentekre, mert az ösztönzi, hogy minél többet írjon, és minél jobb legyen.

Köszönöm szépen Sky Jensennek, hogy kitalálta ezt a kampányt! Remélem, sikerül elérni a célját!

Puszi; Virág.

2017. április 27., csütörtök

Felejthetetlen élmény || Ziam || One Shot

Sziasztok Életkék!

Ezt a sztorit igazából a „párbaj” nevű kihívásra írtam, csak az ellenfelem egy hónappal a kiszabott határidő után sem mutatta fel a történetét, ezért úgy döntöttem, nem várok tovább, és kirakom.

Józan paraszti eszem által soha nem írtam volna ilyen sztorit, de a szabályok szerint meg volt adva három szó (kecske, évforduló, kakaós csiga) és azokból kellett kihoznom valamit.

Nekem nem igazán jön be a végeredmény, de sztorinak sztori, szóval gondoltam, nem árt senkinek, ha kirakom.

Kellemes olvasást!
Puszi; Virág.

***

– Szép napot mindenkinek és üdvözöllek titeket az évfordulós hét utolsó videójában – köszöntem be, miután bekapcsoltam a kamerát. – Ma vagyunk együtt két éve a drágámmal, aki még alszik, ezért most megyünk és felkeltjük – kuncogtam, és a kamerával együtt bementem a szobába. A készüléket az éjjeli szekrényre letéve, leguggoltam az ágy mellé. Jobb tenyeremet az enyhén borostás arcra simítottam és egyúttal a szemébe lógó kósza tincset is kisimítottam:

– Hasadra süt a nap, életem – mosolyodtam el, s hüvelykujjam az ajkára simítottam. – Kelj fel, nagy nap van ma, te is tudod.
– Mmhm – nyújtózkodott. – Már megint videóban ébresztesz? – mosolygott rám, és felülve magához húzott egy reggeli csókra. Kuncogva túrtam holló fekete hajába, s visszacsókoltam. Különleges, valamiféle bizsergető érzés jelentkezett az alhasamban, amikor az ajkam az övéhez ért. Nyelvünk lassan találkozott és lágy táncba kezdett. Szívem hevesen dobogott, ahogy mellkasunk összeért és nagy tenyere a hátamról felkúszott a nyakamra, majd fürge ujjai a barna tincseim közt pihentek meg. Ajkunk lassan elvált, de én még apró puszikkal hintettem be azt, s kicsit lejjebb tévedve a nyakát is. – Boldog házassági évfordulót, szerelmem! – mondtam egy utolsó puszi kíséretében, majd lemászva felvettem a kamerát.
– Neked is, Paynom – kelt fel, s játékosan a hátsómra csapva elindult felöltözni. Addig én átmentem a nappaliba.
– Szóval a mai vlog programja az lesz, hogy amíg Zayn elmegy dolgozni, addig én megcsinálom neki a meglepit. Ti pedig jöttök velem – kacsintottam, s a kedvesemtől egy csókkal elbúcsúzva útnak indultam.

A kamerát a műszerfalra támasztottam, úgy, hogy kifelé nézzen. – Egy kis kilátással megspékelve elmondom részletesebben is, hogy mi a tervem. Igazából először arra gondoltam, hogy elhívom vacsorázni, de tavaly is az volt, ezért most inkább módosítottam arra, hogy otthon csinálok neki valami fincsi kaját. De a fő ajándék az, hogy elmegyünk sétálni egy farmra, mert Z nagyon szereti az állatokat és szerintem tetszene neki az ötlet. Tudom, nem vagyok valami kreatív, de ez is jobb, mint a semmi.

Most pedig éppen úton vagyok a városba, hogy beszerezzek néhány dolgot a vacsihoz, meg az esti utolsó meglepimhez. Igen, olyasmi meglepetéshez – kuncogtam. Tudtam, hogy mire fognak gondolni. – Szóval elég sűrű napom lesz, de nem bánom, mert a délutánt már együtt fogjuk tölteni.

***

A városba beérve leparkoltam a bevásárlóközpont előtt és kivettem a kamerát. Bezártam az autót, majd elmentem egy bevásárlókocsiért és indulhatott a beszerzőkörút.

– Szóval – fordítottam magam felé a készüléket. – veszünk halat, riszt, bort, meg néhány dolgot – pakoltam be közben mindent, ami kellett.

Fél óra alatt végeztem és utána pedig megvettem a titkos dolgokat is. Ha a vacsit esetleg nem, azt akkor is imádni fogja, mert ismertem már annyira.

***

– Na most, hogy hazaértem és egyedül vagyok, kezdődhet is a Payne konyhája című műsor – nevettem fel. – Nem vagyok valami nagy séf, de annyira rosszul sem főzök, viszont most megnézhetitek – tettem le a kamerát a lehető legjobb szögbe, majd kipakoltam a hozzávalókat. – Nem fogom magyarázni, hogy mit csinálok, szóval a recept lent lesz a leírásban. Igen, igen, lustaság fél egészség.

***

El is készültem mindennel – vezettem végig a kamerát az összerendezett kajás dobozokon. – A halacska most pihen estig, mi pedig útra kelünk Zaynért a pékségbe – vettem le gyorsan a kötényemet – amin amúgy kockahas minta van (nem mintha nekem nem az lenne) – és felvettem a cipőmet. Egy vékony dzsekit magamra kaptam, majd elindultam.

***

A pékség előtt leparkoltam és bementem:

– Egy Zayn Malikot kérnék némi tejjel – mosolyodtam el. – Beth rögtön értette a célzást.
– Zayn, nyomás! – szólt be az ajtón. – Már vár rád valaki.
– Rohanok – válaszolta. Pár másodperc múlva már jött is, de rejtegetett valamit. – Hiányoztál, szerelmem – ölelt át.
– Te is nekem – nyomtam egy puszit a csücsöri ajkára. – Mit rejtegetsz? – kérdeztem kíváncsian.
– Egy kis meglepi ajándékot számodra. Az autóban megmutatom – karolt át, s elköszönve kimentünk.  

Beültünk és felé fordultam. A kezében fogta a kis csomagocskát. Kíváncsian irányítottam rá a kamerát.

– Nem vagyok egy kreatív ember, ezt már tudod, és sajnos dolgoznom is kellett, pedig ma a mi napunk van, de azért magamhoz mérten próbáltam neked készíteni egy kis ajándékot – nyújtotta át a csomagot. Nekiadtam a kamerát és elkezdtem kibontani.
– Én sem vagyok kreatív – jegyeztem meg. – De így szeretlek téged.
– Én is téged, viszont vigyázz, mert még lehet, hogy meleg.
– Vigyázok – mondtam felpillantva rá. Láttam az arcán, hogy kíváncsi a reakciómra. Kinyitottam. Ajkamra széles mosoly húzódott, amikor megláttam a szívecske alakú kakaós csigát. Még langyos volt és mennyei illatot árasztott. – Drágám – néztem fel rá. – Ez gyönyörű. Köszönöm – húztam közelebb magamhoz, s megajándékoztam egy csókkal.

***

– Itt is vagyunk – parkoltam le a farm mellett. – Remélem, Örülsz neki.
– Tényleg elhoztál egy farmra? – nézett körbe boldogan, miután kiszálltunk.
– Igen, mert tudom, hogy szereted az állatokat.
– Imádom őket. És téged is.

Bementünk és beszéltünk a gazdával. Eligazított minket, hogy mit merre találunk. Először a kisebb állatokat néztük meg és utána a nagyobbakat.

Lovagoltunk, simogattunk cuki malacokat és etettünk csirkéket meg kacsákat. Láttam Zaynen a felhőtlen boldogságot. Csillogott a szeme és mindig alig akart tovább menni. Boldoggá tett az öröme.  

Csináltam néhány cuki képet, amikor kutyusokkal játszott, levideóztam, ahogy cicákat simogat. Jó fél óra után tovább tudtunk menni végre.

A kecskék következtek. Volt egy hatalmas füves területük és oda mehettünk be. Z itt is előre ment és már ki is nézett magának egy kicsi jószágot. Becsuktam a kaput és körbenéztem. Nagy szerencsénkre, mert az egyik bak éppen megindult Zayn felé.

– Futás! – kaptam el a férjem kezét, majd rohanni kezdtünk, amilyen gyorsan csak tudtunk.
– Mi történt? – kérdezte értetlenül.
– Az egyik majdnem neked ment. Jobb, ha eltűnünk – mondtam komolyan, de ő csak nevetett. Akkor jöttem rá, hogy rossz volt az irány és már rég eltűnt a kecske. Kifulladva és nevetve feküdtünk le a fűbe.
– Ez volt a legjobb az egészben – jegyezte meg a kedvesem. Kuncogva bólintottam.
– Nem így terveztem, de legalább volt benne valami izgalom – kulcsoltam össze a kezünket, s nyomtam rá egy puszit.

Így sikerült igazán emlékezetesre a második házassági évfordulónk. Felejthetetlen élmény.



2017. március 25., szombat

Az egyesülés | Larry | One Shot

Sziasztok Manókáim!

Mélységesen sajnálom, hogy szinte már két hónapja nem tettem ki semmit :( Eleinte csak a többi blogommal voltam elfoglalva, most meg meghalt a telefonom...

De nem adtam fel! Igaz, hogy szinte reggeltől fogva pötyögtem mindenféle eszközről, de végül sikerült. Itt van egy sztori nektek, amit részben Perihan Magden Ali és Ramazan című könyvének "Az egyesülés" című fejezete ihletett.

Kellemes olvasást!
Puszi; Virág.



A számukra tiltott helység ajtaja lassan és ha csukott be, amikor az alacsony, kócos hajú fiú lenyomta a kilincset, majd minél kevesebb feltűnést keltve fordította el a lila bilétás kulcsot a zárban. Miután megbizonyosodott róla, hogy senki sem tudja zavarni őket, kedvese karjára nyúlt, és magához húzta őt. A fiú haja apró fürtökben kunkorodott, és ezáltal adott tökéletes keretet a kisgyermeki arcának. Telt ajkán apró, szerelmes mosoly ékeskedett, míg almazöld szemében a vágy összetéveszthetetlen fénye csillogott. 

Nem használt szavakat, sőt még mozdulatokat sem, mert a kócos, kék szemű angyal belelátott a gondolataiba, és pontosan azt tette, amire ő is vágyott. Lassan lefektette a kicsi, egy személyes, de meglepően puha ágyra, majd apró tenyerével lágyan cirógatni kezdte a szakadt póló alatt található puha bőrt. Először csak egyik tenyerével bizsergető azt, s közben ajkával kedvese cseresznye ajkát simogatta. Mámorítóan hatott rá az érzés, amit belül érzett. Lassan kényeztetve szerelmét, hiszen nem siettek sehova. Örök és felejthetetlen élményt szeretett volna okozni az angyalának.

Harry – a göndörkénk – már nagyon szerette volna látni párját teljes pompájában, ezért megszabadította őt a szürke, már-már teljesen elhasználódott pólójától, és egy hanyag mozdulattal a elhajította a szoba sarkába. Csak a felette térdelt fiúra tudott koncentrálni, és a csodálatos felsőtest csodálni. Tenyerét Louis – azaz a szerelme – arcára vezette, s őrjítő lassúsággal végigsimított a felsőtestén. Nem volt túlságosan izmos, de számára a legtökéletesebb látvány volt. Ajka elnyílt, amikor az alacsonyabb csillogó szemébe nézett. Soha sem látta még ilyen szépnek a tengerkék íriszeket.

Az idősebb – fölötte elhelyezkedő – fiú egy hirtelen jött gondolattól vezérelve lehajolt, és kedvese puha arcának puszikkal való behintése mellett döntött. Ajkát a puha bőrhöz érintette, s úgy haladt lejjebb és lejjebb. Figyelmesen, minden részletre ügyelve kényeztette. Semmit sem akart kihagyni. Ujjait lassan vezette be a szakadt valamikor még fehér póló alá, s pont jó gyorsasággal fosztotta meg tőle a göndörkét. 

Ijedten nyelt egyet, mikor ujjaival újra végig akart simítani a mellkason, de valami olyat látott, ami könnyeket csalt a szemébe. Vágások, ostorcsapások nyomai és különböző sérülések éktelenkedtek a puha, illatos bőrön. Lou nem mondta ki, de a zöld szemű látta a szemében azt a bizonyos „miért?” kérdést. 

Ettől félt a legjobban. Attól, hogy egyszer a szerelme meglátja a testét és elszörnyed, majd véget is vet a kapcsolatuknak. 

Louis remegő ujjait a hegekre tette, s lágyan simogatta azokat. Élt benne egy kis remény, hogy talán az érintésével el tudja tüntetni őket, de nem. Ugyanúgy ott voltak bármit is csinált. Patakban folyó könnyekkel omlott kedvese mellkasára. A fiatalabb csak magához ölelte, és úgy próbálta megnyugtatni. Rosszul érezte magát. Tudta, hogy Louis-nak nem szabadott volna így látnia őt. 

Ki tette ezt veled? 
Már nem számít – suttogta, s lassan lecsókolta a fiú sós könnyeit. 

Louis meg akarta bosszulni annak, aki ezt tette a szerelmével. Nem ember az ilyen. Azt érdemli, amit tett. 

Az igazgató volt, igaz? 
Lou, ez most nem lényeg – simított a göndör a kék szemű arcára, majd egy csókot hintett az arcára. Próbálta elterelni kedvese gondolatait a sebek okozójáról. Mindketten tudták, hogy az árvaház igazgatója okozta őket, de Harry nem akart foglalkozni vele. Szerette volna, ha megtörténik az a különleges dolog köztük. 

Az alacsonyabb bólintott, majd ott folytatta, ahol abbahagyta. A zöld szemű is csatlakozott hozzá, és lágyan simogatni kezdte a hátát. Puszikkal és csókokkal halmozta el az egész testét, s közben szerelmes sóhajok hagyták el ajkukat. 

Lou Harry hasára simította tenyerét, majd lassan lejjebb csúsztatta, s felnézett egyetlen szerelme boldog arcára. Egy apró, de határozott bólintás volt a mozdulat, amivel minden elkezdődött. 

Azon a délutánon az árvaház igazgatójának irodájában megtörtént a legszentebb dolog: Harry és Louis egyesült. 


2017. január 25., szerda

Hosszú a boldogsághoz vezető út || Ziam || mpreg || szerepjáték || 7. rész


L.
Megsimogattam férfiasságomat. -Csak képzeld el ahogy keményen leszoplak.

Z.
Becsuktam a szemem és szinte abban a pillanatban beugrottak a képsorok... Imádom a fantáziámat! Kezdett is szorítani a nadrág pár másodperc múlva. – Dr. Payne... Ez ravasz húzás, ugye tudja? – kérdeztem, mikor rájöttem, hogy meg van kötve a kezem.

L.
-Dehogyis Uram!~leheltem ,,V" vonalára amit fogaim közé csíptem. De farkát nem érintettem meg. Vissza fel álltam és lustán simogattam meztelen mellkasom. -Szeretem az ízed olyan finom.~nyeltem nagyot ezzel is ingerelve.

Z.
Felsóhajtottam. Ezt még visszakapod Payne... De vissza ám. – Én meg a művészi kezeidet és a kecses nyelvedet szeretem. De nagyoooon! – nyújtottam el mert már igazán vágytam valami kis akcióra, nehogy idő előtt felrobbanjak már csak a látványától is.

L.
-Tudom. De ezt szereted a legjobban.~fordultam meg és pucsitva rá csaptam fenekemre. Nyöszörögtem is hozzá és előtte dugtam fel ujjamat. 

Z.
A farkam már rángatózott, pedig hozzá sem ért egyikünk sem. Azok a feszes fenekek... Az a hosszú ujj... – Baszd meg magad Liam! Miért kínzol?!

L.
-Mert miért ne?~nyögtem kéjesen ahogy a második ujjamat nyomtam magamba. -Ez...a popsi csa...k rád vár.~pucsitottam jobban. Imádom ha káromkodik, és amikor morgolodik.

Z.
Óhogyazabü... Ezaz édes! Ez a látvány fe...lemelő! – nyögtem, s közben a kezemet rángatva próbáltam kiszabadulni. – Liiiii

L.
Szélesen vigyorogtam. Ezaz!! -Zaynieee...hiányzik a farkad! Nem az ujjaim.~mondtam kéjesen és ki húztam az ujjaimat. Szembe fordulva vele kezdtem el kényeztetni farkamat. -Kicsi Li már vár rád.

Z.
Ne tudd meg, hogy a seggem mennyire várja. Vagy akár a nyelvem. Amit csak akarsz... – nyögtem fel a látványtól. Én ezt már nem bírom sokáig. – Kefééélj meg édeeees!

L.
-Aaa...ma nem szabad. Jawi.~mondtam ártatlanul pislogva és megnyaltam a makkja hegyét, de el is húzódtam. Érje be most ennyivel.

Z.
Élesen beszívtam a levegőt. – Jawi alszik. És ha nem sietsz, akkor már nem sokáig van lehetőséget elnyerni a legszebb nyögéseimet. – mosolyodtam el. – Minden csak rajtad múlik...

L.
Puffogtam. -Aa. Majd ha el élveztél , mindent megkapsz! Gyerünk!! Ne puhanykodj. ~ültem csípőjére de farkat kikerültem es nem nyúltam hozza.

Z. 
Ugráltam és vergődtem össze-vissza. – Fáj. A. Farkam. – nyögtem szakadozottan. – Ez is miattad van! Csak érj hozzá! Azonnal elmegyek. Már így... Így sem kell soohhoook...

L.
-Nah lasd milyen cuki vagyok.~pimaszul vigyorogva hozzá dörgöltem farkamat övéhez.

Z.
Ez pont elég volt ahhoz, hogy a szemeimet összeszorítva egy hatalmas nyögéssel együt elélvezzek. – Aztafaszom

L.
-Hmmm...ügyi vagy.~nyaltam le kezemről nedvét.

Z.
Most már kiszabadítasz? – kérdeztem reménykedve. – Hozzád akarok bújni... És csókolgatni... Meg cirógatni... Amíg nem kel fel Jawi

L.
-Persze. Csak ne nézz így~lehajolva megcsókoltam és kioldoztam kezét

Z.
Elernyedt karjaimmal próbáltam átölelni, s hagytam, hogy rám feküdjön. Ragacsosak voltunk, de nem érdekel. Ez mindig olyan meghitt számomra. Főleg mostanában, mert kezdünk visszatérni a szexhez is. Csak ezzel még többet vártunk, mint a többi dologgal. De persze okkal, mert meg szerettem volna várni, amíg Li teljesen felépül. Most már talán eljött az idő. De átengedem neki az irányítást. Most már ő a domináns és azt tesz, amit akar. – Ugye tudod, hogy nagyon-nagyon szeretlek?! – kérdeztem, az arcát puszilgatva. – Tudom, néha kicsit idegesítő vagyok, de megőrjítesz... Minden egyes nappal egyre jobban vágyom rád.

L.
Sóhajtottam egyet puszijaitól és a szavaitól. -Én is nagyon szeretlek Téged. Te is engem! De nagyon. Főleg mikor meztelen showt tartasz. ~mondtam pimaszul. És puszit hintettem orrára. -Van bennem egy kis félelem. Jó érzés lenne kitölteni, de Félek is.~arcomat nyakába túrtam, hogy ne lássa piros arcomat. -Biztos nagyon szűk lehetsz...~motyogtam. 

Z.
Bármit megtehetsz kicsim. Csak a tiéd vagyok. Mindenem a tiéd. A testem és a lelkem is. Soha többé nem foglak bántani sem szavakkal, sem tettekkel. Ezt már megfogadtam. – simogattam a hátát. – Bármikor letesztelhetsz. Csak szólnod kell és már állok is a rendelkezésedre. – utaltam a hátsó felemre, s nyomtam egy puszit a nyakába. – Olyan gyönyörű vagy ilyenkor. Ne takargasd az arcod. 

L.
-Tudom. Nem is...~mondtam zavartan és fejemet vissza tettem nyakába. -És akkor azt sem bánod ha lassan csinálom?~adtam puszikat nyakára és oldalát simogattam. Már bízom benne, csak magamba nem.

Z.
Bárhogy jó lesz. Te döntöd el, hogy mit csinálsz. – suttogtam a fülébe. – Csak azt akarom, hogy boldog legyél és magabiztos

L.
Jaj...istenem, lehetséges az hogy még jobban szerelmes lettem? -Azt hiszem felfallak mert annyira szeretlek. Köszönöm.~mondtam elérzékenyülve. És megtámaszkodtam a mellkasán és lehajolva egy csókot nyomtam ajkaira. 

Z.
Igen, mert én is ezt érzem... Minden nap egyre erősebben. – leheltem az ajkaira, s megcsókoltam. – Én köszönök mindent Életem!

L.
-Mindig zavarba hozol és elpirulok. Jahh..és nem tudom mit mondjak.~kuncogva simogattam végig tetkóit. Áhh olyan sexy. Isten nagyon megáldotta. Főleg hogy nem kis ,,bottal " jár.

Z.
Még mindig imádom a bókjaidat! – mosolyodtam el. – Pihenjünk kicsit

L.
Aprót bólintottam, majd egy zsepivel letöröltem a nedvét. Mellé bújtam. -Mi lenne ha pár napra át hoznánk Jawit? Így tudunk rá figyelni.

Z.
De akkor nem tudunk hancúrozni. Bár én is jobban örülnék, ha a közelünkben lenne. – takartam be magunkat.

L.
Kuncogtam egyet.-Megoldjuk. Csak úgy nyugodtabban aludnék ha Ő is itt lenne. ~jobb kezemmel át karoltam a mellkasát.

Z.
Igazad van. Akkor ha felkel, majd áthozzuk. – cirógattam mosolyogva.

L.
Rendben ~sóhajtottam fel érintése alatt. Imádom. -Boldog vagy??

Z.
Igen. De csak akkor, ha te is. Csak úgy igazságos. – nyomtam egy apró puszit az ajkaira.

L.
-Igen az vagyok. Sosem éreztem magam még ilyen boldognak. ~hunytam be szemeimet.

Z.
Akkor minden rendben... – suttogtam. – De azt hiszem, vége a lustinak, mert nyöszörgést hallok Jawi szobájából...

L.
Úgy pattantunk ki az ágyból, mintha ágyúból lőttek volna ki minket. Remélem nincs nagy baj...

Z.
Gyorsan menj, nézd meg, addig felveszek egy alsót. – ugrottam fel az ágyból. Liam átrohant Jawi-hoz én pedig felvettem az alsómat.

L.
-Shhh...na miért sírsz picur?~kérdeztem óvatosan fel véve. -Ohhh.. Pelus csere...~dúdolgatva letettem a kis ágyra hogy kicseréljem a pelusát.

Z.
Mi történt Édeseim? – léptem be én is a szobába, és megnyugodva tapasztaltam, hogy valószínűleg nincs nagy baj. – Első itthoni Kaki?

L.
-Igen.~húztam fel orromat, majd neki dobtam a kakis pelust. -Apa majd ki dodja.~nevettem fel. Majd bekentem hintő porral Jawi popiját. S be pelenkáztam.

Z.
Nevetve fogtam meg a pelenkát, majd kidobtam. Li kihozta Jawi-t, s letette a szőnyegre terített pokrócra.

L.
-Kis édes. Hozok neki enni, addig rád bízom.~mosolyogva nyomtam mindkettejük arcára puszit.

Z.
Okés. – ültem le mellé, majd nyomtam egy puszit a kezecskéjére. – Na mit csináljunk Jawi?

L.
Leszaladtam a lépcsőn és akkor jutott eszembe, hogy nincs rajtam alsó. Oops. Sebaj. Megmelegítettem a tejcit, majd felvittem Jawi-hoz. Olyan édes. Imádom.

Z.
Most Liam vette fel és én etettem meg. Csak a felét ette meg, de nem baj. Utána büfiztetett, aztán játszottunk egy kicsit.

L.
-Nem...Jawi azt nem szabad a szádba venni.~vettem el tőle a csörgőt, majd egy puha plüss macit adtam neki. Ha Zaynek is van akkor neki is kell egy.

Z.
Szerintem meg sem tudja fogni... – mosolyodtam el. – Olyan édes. Csak olvadozok...

L.
-Detto. De neki is kell egy plüss maci. Mert neked is van.~pusziltam meg orrát.

Z.
Mindenkinek kell egy plüssmaci, mert az jó.– játszottam a barna kis macikával, mire Jawi édesen gügyörészett

L.
Kuncogtam. -Igen kicsim..~bohóckodtam.

Z.
Jawi baba... – csikiztem meg a pociját.– Pici poci... Szeretsz itthon lenni?

L.
Mosolyogva figyeltem őket. Jawi édesen kacagott. Fogtam és levideóztam. Emlék.

Z.
Nagy szemeivel folyamatosan követte a macit, ahogy húzogattam felette. Néha a kezecskéivel is felé nyúlt. Li videózott minket, ezért mosolyogva integettem a kezeinkkel. Szereti, ha a pocakját csikizzük.

L.
-Hogy lehet egy baba ilyen édes?~gügyögtem Jawinak. És orr piszéztem vele.

Z.
Háty nyem tyugyom apuszi... Cak eccejűen cuki vadok. – viccelődtem elvékonyított hanggal.

L.
Fel nevetve boxoltam vallba Zaynt. -Ez igaz. Tényleg az vagy.~kuncogva csikiztem meg

Z.
Én is szeretlek Baby! – nevettem fel. – És ezt a kis drágát is...

L.
Fel sóhajtottam és Zaynnel együtt gügyögtünk neki. Amíg ásíott egyet..
Kis cuki el fáradt.

Z.
Kellene csinálni valami vacsit, mert kezdek éhes lenni. Bár a kicsit is meg kellene fürdetni. – soroltam fel a teendőket. – És egy csókot is elfogadnék

L.
-Kapsz két csókot.~csókoltam meg. -Csinálok kajcsit. Addig megfürdeted??

Z.
Rendben. – álltam fel, s Jawit beleraktam abba a hitáztatós ágy valamibe, amit vettünk neki, s elmentem megcsinálni a fürdővizét.

L.
Meg vártam amíg vissza jön Jawi-ért. És csak utána fogok vacsorát csinálni. Hmm..spagetti legyen?

Z.
Megcsináltam a megfelelő hőmérsékletű vizet, majd beleöntöttem a kádba és beletettem a szivacsot, hogy ne legyen kemény neki. – Gyere Jawi, megyünk levetkőzni. – mentem vissza érte a szobába és kivettem a hintáztatóból. – Fincsi legyen ám a vacsi! – nyomtam egy puszit Li ajkaira.

L.
-Az lesz. Mert szeretettel fogom csinálni ahogy eddig. ~mosolyogva húztam vissza óvatosan és én is adtam ajkaira egy cuppanósat. Majd mentem le a konyhába valami finomat csinálni.

Z.
Mosolyogva sétáltam be a fürdőbe, majd a törölközőre lefektetve levetkőztettem Jawit. – Pici baba. – mosolyogtam rá. – Pici babának pici pocija van és pici kezecskéi. – vettem le róla a rugdalózót, majd a body-t is. – És Jawi baba most először fürdik itthon. – vettem le róla végül a pelenkát is. – Gyere Kincsem. – emeltem fel, s lassan beletettem a kis kádba. Sírásra görbült a szájacskája, ezért halkan énekelve próbáltam megnyugtatni. Többnyire sikerült is.

L.
Végül a spagetti mellett döntöttem. Megcsináltam hozza a husit, majd fel raktam foni a vizet a tésztának.

Z.
Na ugye, hogy nem olyan szörnyű ez a fürdés... – mostam meg a gyógyszertári baba fürdetővel. – Jawi baba szereti a fürdést. – csikiztem meg, mire gügyörészni kezdett. Lágyan megmostam a haját is, majd leöblítettem és kivettem a vízből.

L.
Miután össze kevertem a tésztát husival, fel mentem szólni Zaynnek. De ajtó félfának dőlve figyeltem őket. Olyan édesek.

Z.
Jawi-t befektettem az ágyba én pedig az ágya mellett ültem és figyeltem, ahogy elalszik. Az elején még énekeltem is neki. Betakartam a takaróval, aztán már csak simogattam. Láttam, ahogy Li az ajtóban áll és néz minket.

L.
Halkan sóhajtottam fel, és mutattam, hogy Jöjjön enni. Lehet az ember kettő személybe szerelmes? Mert én Zayn után beleszerettem Jawiba. Mindig is egy kis gyerekre. Össze kulcsoltam ujjainkat.

Z.
Felálltam, majd nyomtam egy puszit Jawi-ra és a légzésfigyelőt bekapcsolva kiléptem a szobájából. Becsuktam az ajtót, majd Liam-mel kézen fogva a konyhába sétáltunk.

L.
-Tökéletes apa vagy. ~mondtam szerelmesen és vállára hajtottam fejemet.

Z.
Te is Li-m. – bújtam hozzá. – Szeretlek. Annyira szerelmes vagyok és boldog. Nem is tudom elmondani...

L.
-Én sem tudom el mondani.~húztam ki neki a széket.

Z.
Mosolyogva leültem az asztal mellé, s Li betolt. – Nagyon finomak az illatok szerelmem.

L.
-Köszi. Most új recept szerint csináltam a szószt.~tettem oda az asztalra. Majd leulve meg vártam mig merít magának.

Z.
Szedtem egy nagy adaggal, majd átadtam Liam-nek és vártam, hogy ő is szedjen. Addig pedig őt csodáltam. Olyan gyönyörű.

L.
Kicsit el pirultam. Gyorsan szedtem magamnak. Majd tejföllel össze kevertem. -Jó étvágyat szívem.

Z.
Neked is Drágam! – kezdtem bele, s közben a szabad kezemmel az asztalon pihenő keze felé nyúltam és összekulcsoltam az ujjainkat.

L.
Mosolyogva fogadtam a gesztust. Néha rá pillogtam, majd ettem tovább. Még mindig zavarba jövök.

Z.
Csönd volt, de nem a kínos, hanem a természetes. Szeretem. Az étel finom volt, mint mindig. Imádom, hogy ilyen jól főz az én drágám.

L.
Miután megettem, ittam egy korty vizet, majd pislogás nélkül bámultam vonásait.

Z.
Elpakoltam a tányérokat, majd visszaültem az asztalhoz és Liam szemeibe néztem.

L.
-Hogyan hozol még mindig zavarba?~kérdeztem fejemet oldalra biccentve.

Z.
Nem tudom, de azt igen, hogy imádom, amikor elpirulsz. – simítottam az arcára. 

L.
-Kis piszok.~csukott szemmel simultam bele érintésébe. Imádom. Olyan puha, de egyben védelmező is.

Z.
Mit gondolsz egy közös zuhanyzásról? – állok fel, s mellé sétálva kihúzom a székét, hogy ezáltal ő is felálljon, majd átkarolva megcsókolom.

L.
-Hmmm...~mormogom a csókba, miközben már haját túrtam ezerrel. -Vigyél fel...~pillogtam kis kutya szemekkel.

Z.
Szó nélkül felkaptam, s felvittem a fürdőbe. – Vetkőzési hadművelet jön Baby! 

L.
-Hé...szégyenlős vagyok.~nevettem fel halkan ahogy csikizett. -Zaynnn ne...~csapkodtam kezét.

Z.
– „Zayn neee” – sipítoztam őt utánozva, aztán abbahagytam, nehogy felkeltsük a picit. – Akkor most szépen romantikusan levetkőzünk... 

L.
-Igen?? Pimasz vagy?? ~közeledtem felé mosolyogva és falnak tolva szedtem le rola a ruháit. -Tessek kesz.

Z.
Ez gyors volt baby. De most én jövök. – húztam le róla a pólóját, majd a felsőtestét vegig csókolva lerángattam a nadrágját is. – Ez a test egy főnyeremény. – utaltam a nem teljesen izmos, de számomra tökéletes testére. Van egy minimális pocakja, de imádom. – Zuhany, vagy kád?

L.
-Ne készíts ki...~nyöszörögtem puszijaitól. -Kád. Lusta vagyok állni. Már mint úgy állok.~mutattam a szűkös nacimra. Ez az Ő hibája! Miért ilyen sexy? Igen. Ez Zaynie hibája, hogy nekem áll mint egy cölöp a tengerbe.

Z.
Rendben. Már készítem is a vizet. – nyitottam meg a csapot, s hagytam, hogy folyjon bele a meleg víz. – Azt pedig mindjárt kezelésbe veszem, ne aggódj!

L.
-Aa. Most csak fürdünk.~csíptem hátsójába. Majd levettem nadrágomat.

Z.
Pedig kényeztetni akartam a kis Liam-et... De nem baj. Akkor most fürdünk. Gyere – nyújtottam a kezem felé, s ezáltal beszálltunk a kádba. Én ültem le először, aztán ő az ölembe.

L.
Kényeztetni?? Abba benne vagyok.~sóhajtottam fel, majd fejemet vállára hajtottam és úgy pihentem.

Z.
Igen. Csak egyszerűen kényeztetni. Így – simítottam a kezem az ágyékára, mire egy kicsit megugrott. – De szólj ha nem akarod. Nem akarom, hogy rossz legyen...

L.
-N..ne..akarom. Csak régen csináltuk. Kicsi Liamnek meg hiányoztál. Persze a nagynak is.~sóhajtottam fel és egy puszit nyomtam állára. -Isteni kezed van.

Z.
Tudom, de most majd lassan visszatérünk ide is. – pusziltam vissza, majd a kezemet vissza tettem az ékességére és lassan simogatni kezdtem. – Nekem is hiányzott. – suttogtam. – De te jobban. Mert már nem a szexért vagyok veled. Hanem azért, mert megtaláltam melletted a boldogságot. És ezt sosem tudom eléggé meghálálni. – puszilgattam a hátát.

L.
Csak sóhajtottam és nyöszörögtem. -Nem is kell. Ohh...mindent szép sorjában. Jézus...~morogtam csukott szemmel. -I..madom az ujjaid..~mondtam ellazulva.

Z.
Örülök neki. – simogattam tovább, s néha rászorítottam. Szorgosan nyögdécselt, s a hátát a mellkasomnak döntötte. – Jól érzem, hogy mindjárt? 

L.
-Üh...ahhaaaa...~nyögtem ki..de utána már nevet morogtam vagy más nyelven káromkodtam.

Z.
Ezaz... Élvezz a kezembe Baby! – szorítottam rajta még egy utolsót, ami elég is volt hozzá. – Úgy érzem, ezt már régóta tartogattad...

L.
-I...igen. ~nyögtem ki kéjesen és teljesen hozza simultam. -Azt hisz..em...jó éjt.~motyogtam kezére puszilva. És kényelmesen elhelyezkedtem.

Z.
Hát akkor örülök, hogy végre ki tudtad engedni. – pusziltam bele a hajába, majd átöleltem. – Mielőtt elalszunk, jobb lenne kiszállni, és átmenni az ágyba, nem?

L.
-Nekem kényelmes így.~suttogtam mosolyogva, és még picit maradtunk.

Z.
Rendben. – feküdtem vissza még pár percre. – Olyan szép volt ez a nap...

L.
-Igen. Tökéletes volt.~cirógattam kezét. És élveztem a meghitt pillanatot.

Z.
Végre itthon van Jawi is és rendben vannak a dolgok. – mormogtam a hajába. – Szeretem a családos életet.

L.
-Én is szeretem. Olyan nyugtató és boldogsággal tölt el. ~nyomtam puszit kezére. És oldalra fordítottam fejemet, hogy csókot kapjak.

Z.
Igen. Már van értelme az életemnek. Van kikért élnem és harcolnom. Értetek. – csókoltam meg szerelmesen.

L.
Hogy lehet ilyen édes?? Ujjaimmal hajába túrtam, és ugyan olyan szerelmesen csókoltam vissza.

Z.
Annyira szeretem az ilyen pillanatokat... Csak simogattuk és csókolgattuk egymást.

L.
Mikor el akart húzódni vissza húztam magamhoz. Telhetetlen vagyok. Főleg csók téren. Imádom.  Morogtam és doromboltam.

Z.
Lassan felálltam, majd egy törölközőért nyúlva rátettem, s karjaimmal átkarolva kivettem a kádból, s hosszan megcsókoltam.

L.
-Hmm...~nyakába kapaszkodva csókoltam vissza. Ezt meg tudnám szokni.

Z.
Ezt mindennapossá tesszük. Szeretlek! – bújtam hozzá, s újra felkapva átvittem a szobába.

L.
-Igen. Meg tudnám szokni.~kuncogva kapaszkodtam és fogtam a törölközőt.

Z.
Letettem az ágyra, majd hoztam mindkettőnknek egy alsót és felvettük. – Ma te leszel a kiskifli, mert... Mert. – mosolyodtam el.

L.
-Rendbeeeen.~kuporodtam össze és vártam, hogy átöleljen amit úgy imádok. Mint minden mást rajta.

Z.
Megvártam, míg lefekszik, s szorosan mögé feküdtem. Egyik kezemmel átöleltem, s védelmezően magamhoz húztam.

L.
-Ezt imádom a legjobban. ~sóhajtottam álmosan. És boldogan aludtam el.

Z.
Egy puszit nyomtam a hatába, majd én is álomba szenderültem.

L:
Védelmező karok között alussza igaz álmát.

Z.
Jó volt őt ölelve aludni. Szeretem, ha biztonságban érzi magát és szeretném, ha ez mindig így lenne. Valamikor hajnali 4-5 óra környékén Jawi sírásara keltem ezért lassan kimásztam az ágyból és átmentem a szobájába. Reméltem, hogy Li nem kelt fel. Felvettem Jawi-t, s megnyugtattam. Kimentem a konyhába és megmelegítettem neki az esti maradék inni valóját és a kandalló elé leültetve megetettem.

L.
Elmosolyodtam ahogy el képzeltem Jawi-t nagy fiú ként és mosolyogva sétált velünk a parkba. Mintha Zayn-t látnám. Hát igen. Gondolom Jawi is a suli menője lesz majd.

Z.
Megitta a tejecskét, utána ringattam egy kicsit, aztán elaludt a karjaimban. Mosolyogva néztem ahogy alszik, aztán pár perc után felálltam és vissza vittem az ágyába. – Szép álmokat Jawi! – takartam be, s vissza mentem Li mellé.

L.
-Zaynie...~morogva fordultam az illat forrás felé és sóhajtva aludtam tovább.

Z.
Itt vagyok Életem. – bújtam hozzá, s nyakig betakartam magunkat. – Aludj csak tovább, már elintéztem Jawi-t. – pusziltam meg, s én is vissza aludtam

L.
-Hmmm...~motyogtam mellkasába és ujjaimat tincsekbe túrtam.

Külső szemszög
Liam Zayn mellkasába furakodva ölelte a fiút, miközben a fekete hajú a szerelmének hajába fúrta az arcát. Szerettek így aludni. Minél közelebb egymáshoz.

L.
Reggel gyönyörű napsütésre ébredtem. Halkan oldalra fordultam és néztem az alvó Zaynt. Még így is gyönyörű. Egy finom puszit nyomtam ajkaira.

Z.
Halkan felnyögtem, s szembe fordultam Liam-mel. – Szépséges reggelt szerelmem!

L.
-Neked is kicsim. Hogy aludtál?~simogattam ajkait. Olyan puha és finom.

Z.
Jól. Párszor fel kellett kelnem Jawi-hoz, de amúgy jól. Főleg veled. Imádok így aludni. – adtam neki pár csókot.

L.
-Én is. Ohhh...bocsi nagyon bealudtam.~mondtam le sütött szemekkel, hogy Ő egész éjszaka mászkált.

Z.
Semmi baj. Elvoltunk. Hagytalak aludni, hiszen látszott, hogy fáradt vagy. Megetettem, meg pelust cseréltem, aztán visszafektettem és én is visszajöttem. – Áthozzuk?

L.
Azonnal bólogattam es mar ugrottam is ki az ágyból hogy at hozzam Jawit. Kis cukorfalatom.

Z.
Li áthozta Jawi-t és lefektettük közénk az ágyba. – Kis drágám! – nyomtam egy puszit az arcára. – Még nem is köszöntem meg neked, hogy segítettél a kapcsolatunk újjáépítésében apucival. – simogattam a pociját, s közben Liam-re pillantottam. – Tudom, hogy még nem igazán érted, de ez nagyon fontos számunkra.

L.
Persze hozz zavarba Jawi előtt.  Megfogtam kis kezét és egy finom puszit nyomtam rá. -Azt álmodtam, hogy Rád fog hasonlítani.

Z.
Szerintem rád is. – mosolyodtam el. – Olyan helyes és okos lesz, mint te. A mi kis drágánk. 

L.
-Igen. Kis cukker borsó. Majd segítünk neki tanulni.

Z.
Igen. Ugyanolyan fiú lesz, mint a többiek. Nem fognak kiközösíteni semmi miatt sem, kis drágám. – játszottam a kezecskéjével. – Ezt már a születésed előtt megfogadtuk apucival.

L.
Bólogattam.-Igen. Csak egy rossz szó. ~mondtam fenyegetően. 

Z.
Nagyon szeretünk téged kicsi Jawi, és köszönjük, hogy vagy nekünk. Te vagy a mi pici fiúnk... Egy kincs. A legszebb karácsonyi ajándék és a legédesebb kisfiú. Mindent megadunk neked, ami a boldog élethez kell. De leginkább a szeretetet, mert az a legfontosabb.

L.
Zayn vállára hajtottam a fejemet. Mosolyogva hallgattam ahogy Zayn és Jawi gügyögnek egymásnak. Kuncogva néztem őket.

Z.
Könnyezve mosolyogtam és játszottam Jawi-val. Boldog vagyok, mert a családommal lehetek. Boldog vagyok, mert Li engedi, hogy szeressem. Boldog vagyok, mert apák lettünk. Boldog vagyok, és imádom ezt az érzést. – Szeretlek Titeket... – suttogtam fátyolos szemekkel.

L.
-Mi is téged.~nyomtam puszit ajkaira. Majd Jawi pocijára. Most már hiszek az örök boldogságban.

Z.
Az összes közösen töltött pillanatot megpróbáltam elraktározni, hogy örökké emlékezzek majd rájuk. A legszebb emlékeim...

Jawi.
Mosolyogva lépkedtem a macska köves járdán, ami a gyönyörű kertes házunkhoz vezetett, ahol a boldog gyermekkorom volt. Nekem vannak a legjobb szüleim. El sem hiszem, hogy már 25 éves lettem , a kis húgom pedig 18. Szemüvegemet  fel nyomtam az orromon, majd beléptem a meleg otthonba. Nyáltermelésem azonnal beindult mikor megéreztem apuci által főzött spagettinek. Mintha csak tudta volna, hogy jövök. Levetettem cipőmet. És mutattam Endinek vegye le Ő is. Lehet már apuék nem fiatalok de itt az ideje be mutatnom nékik Endit.
-Sziasztok.~köszöntem mosolyogva. Majd biztatóan megszorítottam Endi kezét aki nagyot nyelve bólintott. A lépcsőről hangos dübörgés jött.
-Zaynie!!! Jawi haza jött igyekezz!!~ugrott le apuci lépcsőről, majd nem orra eset.  Kuncogva nyújtottam ki kezemet. -Jawardom.~szipogott egyet és már szorított magához.
-Szia apuci. ~suttogtam hajába.
-JAWIIII!!!~csapódott nekünk apa.
-Szia..apa..~nyögtem ki nevetve. Szerencse Endi meg támasztott. Egy puszit küldtem neki.
-Ki ez srác? Miért fogdosod a fiam? Honnan jöttél?~faggatta apa morcosan.
-Zayn...nyugodj meg. Ne edd meg a srácot.~dorgálta meg apuci.
-Apa és apuci Ő itt Endi a barátom. ~léptem mellé és megfogtam kezét mire egy hálás pillantást kaptam.
-Ohhh...~nyögték ki.
-Na végre. Egy év után bemutatod. Legközelebb kicsit előbb szólj.~mosolyodtak el. Rajtunk volt a sor, hogy meg döbbenjünk.

-Hupsz...~nevettem fel. Majd egy közös családi ölelés volt. Tudtam, hogy elfogadják. El suttogtam, hogy szeretem őket, és imádom őket. Ahogy Ők engem.

VÉGE